...És egyszer csak megláttam Szegedi Csaba festményét. Engedjék meg nekem ezt a szabadságot, hogy mindenfajta személyes ismeretség nélkül kiragadjam az ő művét. [...] Tehát megtorpantam a kompozíció előtt: igen ott az arany, mint isteni minőség, ragyogás, dicsőség. Ott az ismerős spirálos csigavonal: ami a természetben megjelenő isteni rend szimbóluma. És az egész háttér, ami arányokra osztott a metszés szabályai szerint, többszörösen mélyítve, elforgatva játékos örömmel forgatva benne engem, mint néző tekintetet. Egy kép előtt torpantam meg, amiben látszólag az alkotója örömét leli. És megérezve ezt leltem örömömet mind emiatt én is. Majd elolvastam a címet: Adoratio Divinam Proportionem. Csak néhány latin szót ismerek, a Deus és az Adoratio szavakat értettem és hiszem is, de még ennél is ismerősebb volt. Hát ez az a könyv, amiben Leonardo da Vinci számos rajza, anatómia tanulmánya, architektúrális tipográfiái jelentek meg! Szegedi most látható kompozíciója hódolat a De divina proportione (Az isteni arányról) című könyv előtt, amit a reneszánsz kor híres ferences szerzetese, matematikusa Luca Pacioli írt 1496 és 1497. Ez a könyv szól az aranymetszésről (az isteni arány) matematikai és esztétikai értelemben részletezve. Amit azóta is alkalmaznak a geometriában, a képzőművészetben, a perspektívában és az építészetben. Ezért érvényes ma is minden, ami benne foglaltatik...
(Sipos Tünde)